Érdekes kérdés egy világjárvány közepette. Az valószínű, hogy a dolgok nem mehetnek így tovább, hisz elég volt egy pár mikron nagyságú vírus, hogy megakassza a világ gazdaságait. De mégis, hogy lehet ez?
Hát első ránézésre talán furcsának tűnhet, de a globális ellátórendszerek nagyon kitettek az emberi tényezőnek, és sajnos nagyon hatékonyan hozzájárulnak a betegségek terjedésének. Így az emberek mozgásának korlátozása kihívást jelent, hisz a túl szigorú karantén előírások gátolják a gazdaság és a kapitalista társadalmak működését (a Földön csak ilyenek léteznek), viszont a túl enyhék meg a vírus terjedésének kedveznek…
De lépjünk egyet hátrébb, miért van szükségünk globális rendszerekre, ha ezek ilyen veszélyekkel járnak?
Hát erre több dolog is rákényszeríti az emberiséget:
- Egyrészt a nyersanyagok és az energia, energiahordozók aránytalan eloszlása a Földön indokolja egy a bolygóra kiterjedő ellátórendszer szükségességét.
- Másrészt az emberek se egyenletesen helyezkednek el, hanem különféle térségekbe koncentrálódnak, míg az ellátásukhoz szükséges élelmiszerek kevésbé lakott vidékeken termelődnek meg.
- Harmadrészt az ilyen csoportokba verődött emberek közt a békét is ez a fajta kölcsönös függés tudja fenntartani tartósan… Hisz, ha mind a két fél valamilyen előnyt jelent a másiknak, nem fog érdekükben állni, hogy egymásnak essenek.
- Negyedrészt a Naprendszer legnagyobb energiaforrása a Nap fénye, hője se egyenletesen éri a Földet így bizonyos térségek alkalmasabbak élelmiszer termelésre, energia „termelésre”, míg máshol az ipari termelés a hatékonyabb…
- Végül pedig ez se egy nagyon új dolog, hisz ez a globális cserekereskedelem az ókortól kezdve működik. Igaz akkor csak 3 kontinenst hálózott be „Selyemút” néven. S ennek zavarai vezettek el a „Felfedezések koráig”, új kontinensek, újabb erőforrások felfedezéséig.
Szóval most is egy ilyen globális zavar közepén vagyunk. Az biztos, hogy vagy a függőséget csökkentjük, vagy nagyobb tudatosabb, szigorúbb ellenőrzést követelünk meg a résztvevők közt. Mindezt úgy, hogy a társadalmon belüli, társadalmak közötti stabilitást megőrizzük.
Ez többféleképpen alakulhat, sőt más problémák megoldására, újragondolására ad lehetőséget. Például a Karantén megmutatta sok, helyen mekkora javulást okozhat, ha pár szennyezőforrást leállítanak, s ha a társadalom ezt értéké nyilvánítja akkor egy technológia váltást is előidézhet. Ami mind a környezetnek, mind az embereknek előnyére válhat. Illetve a kényszer szobafogság elősegítheti az autózási szokások változását is…
Ez szép és jó! De nem mindenkinek előnyös ez a „lehetőség” van akik eddig se tudtak túllépni a napi problémáikon, s nekik a túlélés a legfontosabb tényező, nem tudnak ezen túllépni.
Hát igen ezt se lehet a szőnyeg alá söpörni, ezt a karantén időszaka is megmutatta, ez a válság őket érinti a legsúlyosabban. Mivel ők kimaradnak a digitális oktatásból, illetve nincs tartalékuk az ilyen időszakok átvészelésére. S ezen problémák enyhítése is a társadalom, és annak politikai vezetőinek a felelőssége.
De mi lehet ennek megoldásához használt eszközök:
- Oktatás
- Automatizáció
- Digitalizálás
- Általános alapjövedelem
- „Önellátó”, decentralizált ellátórendszerek
- Űrtechnológia
- Bio-diverz gazdálkodás
- EU fejlesztése, és a más államok közötti együttműködés fejlesztése.
- Egészségügy továbbfejlesztése
- …
Minden esetre nem lesz egyszerű vállalkozás, hisz mindent újra kell értékelnünk, hogy megelőzzük az ilyen és hasonló válságokat, és ne görgessünk magunk előtt eddigi problémákat. Ez persze nem a globalizáció vége lesz, csak az újragondolása.
De a legfontosabb az észszerű átgondolt cselekvés lesz, ehhez viszont fel kell számolni az olcsó megoldást ígérő populista zsákutcákat és babonákat is.
Különben ugyan oda fogunk visszaesni…