Hova tartunk?

Érdekes kérdés egy világjárvány közepette. Az valószínű, hogy a dolgok nem mehetnek így tovább, hisz elég volt egy pár mikron nagyságú vírus, hogy megakassza a világ gazdaságait. De mégis, hogy lehet ez?
Hát első ránézésre talán furcsának tűnhet, de a globális ellátórendszerek nagyon kitettek az emberi tényezőnek, és sajnos nagyon hatékonyan hozzájárulnak a betegségek terjedésének. Így az emberek mozgásának korlátozása kihívást jelent, hisz a túl szigorú karantén előírások gátolják a gazdaság és a kapitalista társadalmak működését (a Földön csak ilyenek léteznek), viszont a túl enyhék meg a vírus terjedésének kedveznek…
De lépjünk egyet hátrébb, miért van szükségünk globális rendszerekre, ha ezek ilyen veszélyekkel járnak?
Hát erre több dolog is rákényszeríti az emberiséget:

  • Egyrészt a nyersanyagok és az energia, energiahordozók aránytalan eloszlása a Földön indokolja egy a bolygóra kiterjedő ellátórendszer szükségességét.
  • Másrészt az emberek se egyenletesen helyezkednek el, hanem különféle térségekbe koncentrálódnak, míg az ellátásukhoz szükséges élelmiszerek kevésbé lakott vidékeken termelődnek meg.
  • Harmadrészt az ilyen csoportokba verődött emberek közt a békét is ez a fajta kölcsönös függés tudja fenntartani tartósan… Hisz, ha mind a két fél valamilyen előnyt jelent a másiknak, nem fog érdekükben állni, hogy egymásnak essenek.
  • Negyedrészt a Naprendszer legnagyobb energiaforrása a Nap fénye, hője se egyenletesen éri a Földet így bizonyos térségek alkalmasabbak élelmiszer termelésre, energia “termelésre”, míg máshol az ipari termelés a hatékonyabb…
  • Végül pedig ez se egy nagyon új dolog, hisz ez a globális cserekereskedelem az ókortól kezdve működik. Igaz akkor csak 3 kontinenst hálózott be “Selyemút” néven. S ennek zavarai vezettek el a “Felfedezések koráig”, új kontinensek, újabb erőforrások felfedezéséig.

Szóval most is egy ilyen globális zavar közepén vagyunk. Az biztos, hogy vagy a függőséget csökkentjük, vagy nagyobb tudatosabb, szigorúbb ellenőrzést követelünk meg a résztvevők közt. Mindezt úgy, hogy a társadalmon belüli, társadalmak közötti stabilitást megőrizzük.
Ez többféleképpen alakulhat, sőt más problémák megoldására, újragondolására ad lehetőséget. Például a Karantén megmutatta sok, helyen mekkora javulást okozhat, ha pár szennyezőforrást leállítanak, s ha a társadalom ezt értéké nyilvánítja akkor egy technológia váltást is előidézhet. Ami mind a környezetnek, mind az embereknek előnyére válhat. Illetve a kényszer szobafogság elősegítheti az autózási szokások változását is…

Ez szép és jó! De nem mindenkinek előnyös ez a “lehetőség” van akik eddig se tudtak túllépni a napi problémáikon, s nekik a túlélés a legfontosabb tényező, nem tudnak ezen túllépni.
Hát igen ezt se lehet a szőnyeg alá söpörni, ezt a karantén időszaka is megmutatta, ez a válság őket érinti a legsúlyosabban. Mivel ők kimaradnak a digitális oktatásból, illetve nincs tartalékuk az ilyen időszakok átvészelésére. S ezen problémák enyhítése is a társadalom, és annak politikai vezetőinek a felelőssége.
De mi lehet ennek megoldásához használt eszközök:

  1. Oktatás
  2. Automatizáció
  3. Digitalizálás
  4. Általános alapjövedelem
  5. “Önellátó”, decentralizált ellátórendszerek
  6. Űrtechnológia
  7. Bio-diverz gazdálkodás
  8. EU fejlesztése, és a más államok közötti együttműködés fejlesztése.
  9. Egészségügy továbbfejlesztése

Minden esetre nem lesz egyszerű vállalkozás, hisz mindent újra kell értékelnünk, hogy megelőzzük az ilyen és hasonló válságokat, és ne görgessünk magunk előtt eddigi problémákat. Ez persze nem a globalizáció vége lesz, csak az újragondolása.
De a legfontosabb az észszerű átgondolt cselekvés lesz, ehhez viszont fel kell számolni az olcsó megoldást ígérő populista zsákutcákat és babonákat is.
Különben ugyan oda fogunk visszaesni…

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük